A hallás folyamata
A hallás folyamata elsőre nem tűnik túl bonyolultnak: fülünk a hallójáraton áthaladó akusztikus ingert olyan elekromos kóddá alakítja át, amelyeket agyunk képes felismerni, feldolgozni és megérteni. Igen ám, de hogyan lesz ebből a végén érthető beszéd?
Amikor a hallójáraton átáramló hang megrezegteti a dobhártyát, a hang átalakul mechanikai rezgésekké. Ez a rezgés halad végig veszteség nélkül a három, szorosan egymáshoz illeszkedő hallócsontocskán: a kalapácson, üllőn és a kengyelen. A kengyel átadja ezt a rezgést a folyadékkal teli belső fülnek. A belső fülben lévő folyadék rezegni kezd, a folyadékhullámok ingerületbe hozzák a szőrsejteket, amik elektromos ingerületként továbbítják az üzenetet a hallóidegen keresztül agyunk hallóközpontjába.
Belső fül: ahol a hallás folyamata elindul
A csigából kilépve egyetlen belső szőrsejtből 20 idegszál indul el, és ezeken az idegi kapcsolódásokon keresztül halad az információ az idegszálakban az agykéreg felé. Egyetlen kisülés kevesebb, mint egy másodperc alatt végbemegy, így elképesztő gyorsan jut a hallóközpontba az inger.
Az információáramlás kétirányú: a fülünk tud üzenetet küldeni agyunknak, és az agyunk is tud szólni a fülünknek, ha szüksége van valamilyen információra. Ezt a felfelé vezető és leszálló idegszálak teszik lehetővé. A hallóideg körülbelül 30 000 felfelé vezető és leszálló idegszálból áll, amelyeknek körülbelül 6%-a leszálló. A leszálló sejtek által kiváltott izomösszehúzódásnak köszönhetően agyunk befolyásolni tudja a csigában lévő alaphártya viselkedését, így például növelni tudja az alaphártya egyes frekvenciákra való érzékenységét. A felfelé vezető idegszálak pedig érzékelőként működnek.
A beszédértés az agy komplex munkája
Az idegszálak összeköttetéseken keresztüli útját a csigától az agykéregig hallópályának nevezzük. Mind az felfelé vezető, mind a leszálló ágak a nyúlt agyvelő és a középagy szintjén is keresztezik egymást. Jobbkezesek esetén a bal fülbe beadott jel 80–85%-a jobboldali agyfélteke homloklebenyébe fut és viszont. A két homloklebeny nem végez egyforma munkát a hallás értelmezésében: a bal féltekén a hang idejének és a beszéd értelmezésének feldolgozása történik, a jobb félteke főként a hang térbeli, színképi részét fejti meg.
Forrás: Pinterest
Egy agyfélteke három elkülönült részre van felosztva. Az elsődleges hallókéreg különböző területei más-más frekvenciára érzékenyek. A kutatók azt tartják, hogy az agynak ez a része az, ahol az alapfrekvencia és a hangosság meghatározása történik. A másodlagos hallókéreg a dallam és a ritmus feldolgozásáért felelős, valamint a beszédben a beszédhangok feldolgozásáért. A harmadlagos hallókéreg a teljes zenei összbenyomásért felelős.
Ahhoz, hogy a hallott beszéd értelmet nyerjen, szükségünk van tapasztalatokra: emlékekre ismerőseink beszédéről, hangszínekről, hangzásról, hogy agyunk fel tudja használni ezeket. Tulajdonképpen sokkal jobban helyt áll az a kijelentés, hogy az agyunkkal hallunk, mintsem a fülünkkel.
Kétfülű hallás és lokalizálás
Nem véletlenül van két fülünk, így vagyunk képesek a térhallásra és az irányhallásra. A kétfülű (binaurális) hallás legnagyobb előnye, hogy be tudjuk azonosítani, hol van a hang forrása. Bár a lokalizációra bizonyos mértékig egy füllel is képesek lennénk, a két füllel tudjuk maximálisan kihasználni ezt a képességünket.
A hang lokalizációjának egy fontos következménye az úgynevezett elsőbbségi effektus, amelyet a hangok szobában való lokalizálására használunk. Ha hasonló hangok érkeznek körülbelül 35 másodpercen belül, a hangforrás nyilvánvaló iránya az az irány, ahonnan az első érkező hang jön.
Forrás: bestsound-technology képe alapján
A koktélparti-effektus
A szelektív térbeli hallásunknak köszönhetjük az a képességünket is, hogy társas helyzetekben jól tudunk boldogulni. Mivel agyunk a bizonyos irányból érkező hangokra fokozottan tud koncentrálni, egy nagyobb társaságban a magas alapzaj ellenére képesek vagyunk meghallani, mit mond beszélgetőpartnerünk, mert a környezetből érkező hangingereket képesek vagyunk kikapcsolni. Ezt a jelenséget koktélparti-effektusnak is szokták nevezni.
Mit hallunk meg?
Egy átlagos felnőtt ember számára a hang maximális észlelhető rezgéstartománya 20 és 20 000 hertz között van, az ennél kisebb, valamint az ennél nagyobb rezgéseket nem érzékeljük, nem halljuk meg. Ezen belül is a legérzékenyebb rezgéstartomány, amit a beszéd során is érzékelünk, 300 és 3000 Hz közé tehető.
forrás: thehearingcarecentre.blogspot.com
A hangerősséget decibelekben mérjük, és az emberi fül számára biztonságos hangerősség tartománya 30 és 80 decibel között van. Az ember 30 decibelen suttog a másik fülébe, a normál hangerőn zajló emberi beszéd 60 decibelen szól. Egy autó zaja eléri a még biztonságos 80 decibelt. A 85 és 110 decibel közti érték már veszélyes, ekkor már védenünk kell a fülünket például a mentő szirénájának hangjától, a helikopter zajától, vagy a koncertek basszusaitól. A 120 decibelnél erősebb hang pedig olyan ártalmas, hogy fájdalmat, maradandó halláskárosodást, hallásvesztést is okozhat.